A könyv egy olyan szerző 22 Leveléből áll, aki - saját kívánságára - névtelen maradt az Ismeretlen Barát előtt. A leveleket a szerző 1959 és 1967 között írta. Témáját a Marseille-i Tarot-kártya Nagy Arkánumai és a Hermész Triszmegisztoszhoz visszavezethető hermetizmus képezi.

A könyv az 1980-as francia kiadása óta egyre növekvő olvasóközönséghez jutott el az évek során. Fokozatosan lefordították a legfontosabb világnyelvekre - először németre és angolra, később portugálra, olaszra, spanyolra, oroszra... Szinte mindenhol több kiadást élt meg; például az angol kiadásból több mint 25 000 példányt adtak el 2012-ig. A Kiadó tudomása szerint folyamatban van a holland és a kínai kiadás is. A könyvet Németországban az elmúlt évszázad 100 legfontosabb és legjobb könyve közé sorolták, sőt az "Évszázad könyvének" is nevezték, az ezotéria modern klasszikusának tartják. A mű nemzetközileg folyamatosan növekvő baráti körre talált és szilárd helye van a világirodalomban.

"Ennek az előadássorozatnak az a célja, hogy úgy ábrázolja az ember benső életét, ahogyan az a halál és újabb születés közötti élettel kapcsolatban van, és megmunottassa, hogy a létnek ez a két területe milyen bensőségesen függ össze. Ezen kívül az előbbiek megismeréséből ki szenotretne alakítani egy olyan irányvonalat, amely segítségével az ember tájékozódni képes nehéz életkörülmények között, és amely sok vonatkozásban biztos támaszt ad a lelki életnotnek, azáltal, hogy ezt a lelki életet alaposan megértjük..."

Rudolf Steiner

"... Az a tudat, amelyről az imént beszéltünk, s amely - az említett kivétellel - a születés és a halál közötti időben átfogja életünket, azáltal keletkezik, hogy agyunkat mint eszközt használhatjuk. Amikor az ember a halál küszönotbét átlépi, egy másfajta tudat lép fel - egy olyan tudat, amely független az agytól, és lényegesen eltérő feltételek mentén működik. Azt is tudjuk, hogy e tudat, amely az új születésig tart, vissza tud pillantani mindarra, amit a születés és a hanotlál között tettünk. Az életben a születés és a halál között az embernek előbb el kell határoznia, hogy visszatekintsen egy bizonyos vétekre, amelyet vele szemben elkövettek, vagy amit ő követett el, ha e vétek hatását valóban semlegesíteni akarja karmikusan."

Rudolf Steiner

"Néhány évvel ezelőtt ezen a helyen a téli hónapokban megkíséreltem, hogy egy olyan témáról tartsak előadást, amelyet jogosan neveztem szellemtudománynak. Ezen a télen is ebből a nézőpontból szeretnék egy sor olyan előadást tartani, amelyek képet adnak a szellemi világ tényeiről. Szemügyre vesszük mindazt, ami a lét nagy kérdéseihez tartozik: az élet és a halál, az ébrenlét és az alvás, az emberi és állati lélek, az emberi és állati szellem kapcsolatát, valamint a növényvilágban élő szellemiséget. Tárgyalni fogjuk az emberi fejlődés lényegét a különböző életkorokban, a gyermekkorban, az ifjúkorban és a későbbi években, valamint a nevelés szerepét az ember jellemének kialakításában. A szellemi életet is szemügyre vesszük, és ennek során pillantást vetünk az emberiség fejlődésének nagy individualitásaira, Zarathusztrára, Mózesre, Galileire, Goethére."

Rudolf Steiner

A füzetben lévő tanulmány a GA 34 "Lucifer-Gnózis" folyóirat-gyűjteményben található.
"...Éppen ezért az ember lényébe történő szellemtudományos elmélyüléstől várhatjuk, hogy a leggyümölcsözőbb és legpraktikusabb eszközöket adja a jelen élet legfontosabb kérdéseinek megoldásához. Itt most egy ilyen kérdést mutatunk meg, a nevelés kérdését. Nem követelményeket és programokat akarunk felállítani, hanem egyszerűen leírjuk a gyermek természetét. A leendő ember lényéből kiindulva önmaguktól fognak következni és adódni a nevelés szempontjai."

Rudolf Steiner

Rudolf Steiner életműve a Második Eljövetelhez kapcsolódó „keresztelő eseményben” érte el csúcspontját, mely a Szeretet Alapkövében fejeződik ki és az Alapkő-meditáció szavai ruházzák fel. Valentin Tomberg, miután 1932-ben szellemi ébredése végbement, belépett Krisztus Második Eljövetelének Misztériumába. Az Alapkő-meditációval kapcsolatos tanulmányok című művet, melyet a világtörténelem kritikus éveiben adtak ki (1936-1939), csupán néhány évvel írta szellemi ébredése után. A tanulmányok azzal hatolnak bele Krisztus Második Eljövetelének Misztériumába, hogy belülről engednek hozzáférést az olvasó számára az Alapkő-meditációhoz, melyet Krisztus adott az emberiség számára Rudolf Steineren keresztül. Ezeknek a tanulmányoknak minden egyes mondata - mely a Valentin Tombergben végbement élő tapasztalásból született - az emberiség korunkbeli, Krisztuson keresztüli szellemi ébredésének fenséges misztériumába vezeti az olvasót.

A megvilágosodás kézikönyveként értelmezve, mellyel meditatívan dolgozhatunk újra és újra, ez a mű az emberiség szellemi irodalmának egyik legnagyobb kincse - egy felbecsülhetetlen ékkő minden szellemi útkereső számára korunkban.

"... Ha feltekintünk a csillagokra, olyan erők jeleit csodáljuk meg, amelyek mindennapi tevékenységünkben hatnak reánk. A csillagokra csakis az tud helyesen feltekinteni, aki tudja, hogy a térből ránk ragyogó csillagokban voltaképpen csak a bennünk élő világmindenség, a legáltalánosabb szellemi történés írásjeleit kell látnunk, és mi ezeknek a képmásai vagyunk.
A régebbi emberiségnek atavisztikus-ösztönös szellemi látó erejéből még volt szemlélete mindezekről, de ez lassanként elhamvadt. Az ember nem is válhatott volna szabaddá, ha a régi látását megtartotta volna. Ez elsötétült az emberben. Belépett viszont a földi életbe a Golgotai Misztérium. A Nap népességének magasztos lénye nem hozhatta el ugyan az embereknek azonnal a csillagvilágok történésének tudatát, de elhozta azt az erőt, hogy ezt a tudatot lassanként megszerezze magának.”
Rudolf Steiner 1923. szeptember 2.

"... Nem értjük meg az emberi életet, ha nem tudjuk, hogy ezek a magasabb világokban élő lények tevékenyen részt vesznek az emberi életben. Az emberi testben sok minden megy végbe, aminek az ember nem ura, amire az emberi énnek nincs befolyása, hanem a magasabb világok lényeinek a cselekedete, hatása, megnyilvánulása következtében jön létre. Ezekről a dolgokról akarunk ma beszélni.” (1908. jan. 6.)
"... A kereszténységben az összes különböző istenalak egybefolyt Krisztus Jézus egyetlen élő alakjában. Az emberiségnek ehhez egy nagy, hatalmas elmélyülésre volt szüksége, olyan elmélyülésre, amely képessé tette, hogy ne csak a tér eleven formájára gondoljon, ahogy ez a görög szobrászatban kifejezésre jut, hanem fel tudjon emelkedni ahhoz a gondolathoz, hogy a belsőt külsőleg szemlélje, és ahhoz a hithez, hogy az örökkévalóság egy történelmi alakban valóban időben és térben élt a Földön. Ez a kereszténység lényege. Ez az eszme jelentette azt a nagy előrelépést, amelyet az emberiség a Földön meg tudott tenni.” (1908. máj. 13.)
Rudolf Steiner

A 7. előadás rövid tartalma:.....Szellemi lények, a szeráfoktól a bölcsesség szellemekig uralják a Nap és az állócsillagok fejlődését. A formaszellemekig tart a bolygók befolyásszférája. Az arkangyalokéig a Holdé. – Az asztráltest hatja át az agyat és a lépet, az étertest a májat, az én a vérrendszert. A holdak a bolygórendszer holttestei, a bolygók az élő fizikai test, mint az állatok a Földön. A Nap okkult szemléletben olyan, mint a növények éterteste: benne van a bolygórendszer éterteste, amely annak legkülső széléig nyúlik. A bolygók szellemi lényeinek asztrálteste is van. – A luciferi lények ártalmas erőit összegyűjti az üstökös, amely többnyire újra létrejön a bolygórendszerbe való belépéskor, és azután ismét megszűnik, amikor a tér dimenzióin kívülre kerül. Az üstökösökben a szeráfok és kerubok működnek. ...a könyv lebilincselően adja át a szellemi világok lényeinek rendszerét, életét és viszonyát az emberi birodalomhoz.

Az emberi történelem alakulása mögött évezredek óta szellemi lények, szellemi individualitások állnak.
A tartalomból: Jeanne d’Arc. Scotus Erigena. Gilgames és Enkidu. Az inkarnáció beállítottságának módosítása az ember szellemi erőinek fejlődése által. Arisztotelész. Az ősnyelv. A babilóniaiak küldetése. A káldeus misztérium. Julianus Apostata. Az atlantiszi katasztrófa és az 1250-es év impulzusa. Emelkedő és hanyatló ciklusok az emberiség történelmében. Kopernikusz. A babiloni kultúra. A görögök művészete, filozófiája és népjellege. Novalis egyénisége.
"... Amiről szeretném, ha fogalmat alkotnának, az az, hogy az emberiség egész történelmi folyamatában a kükönböző évezredeken át, egészen napjainkig, minden emberi ténykedés és történés mögött szellemi lények, szellemi individualitások állnak, mint irányítók, mint vezetők, és hogy a történelmi folyamatok legnagyobb és legfontosabb tényeinél ez vagy az az ember a maga egész lelkével, egész lényével mennyire csak eszköze a mögötte álló tervező, működő individualitásoknak. El kell sajátítanunk néhány olyan fogalmat, amellyel a mindennapi életben nem rendelkezünk, ha bele akarunk látni azokba a sajátos, titokzatos összefüggésekbe, amelyek a korábbi és későbbi történelmi események között fennállnak."
Rudolf Steiner 1910. december 27.

Robert Powell csodálatosan elkalauzol bennünket a Szófia körül kialakult nézeteken keresztül. Az isteni femintiást vizsgálja meg, melyet régen elfeledtünk, illetve sokak számára nem is ismert. Fontos felismernünk, hogy szükségszerű megérteni az isteni feminitást, és ennek segítségével újra tiszteletteljes és kiegyensúlyozott kapcsolatot felépíteni a teremtéssel, az élettel. Szófia tisztelete mély szociális változásokhoz fog vezetni. Az a dimenzió, melyet Szófia nyújt, egy élő kozmológiát fog biztosítani bővülő, kiszélesedő emberi életünkben. (Carol E. Parrish-Harra könyvhöz írt előszavából)

A Szófia-tanításokban Robert Powell bemutatja a kereszténység szívén átfolyó bölcsességáram titkát: a női princípiumot, melyet a görögök Sophia-ként, vagy az Isteni Bölcsességként ismertek. Ez a szent megtestesülés - akit az Ótestamentumban az első, Istentől való lényként neveznek meg - vigasztalja és vezeti az igazságkeresőket minden korban és kultúrában, beleértve a sajátunkat is. Dr.Powell megvizsgálja a kereszténység misztikus múltjából származó felbecsülhetetlen kincsestár csodáit és tanításait, a görög filozófusokat, Salamon királyt, Hildegard von Bingen kozmikus látomásait, a Guadalupe-i Mi Asszonyunkat, és Szófia kapcsolatát Máriához, Jézus Krisztus anyjához.

Az elmúlt negyven év alatt, és különösen amióta megjelent Dan Brown Da Vinci Kód című könyve, a Mária Magdolna életével és identitásával kapcsolatos érdeklődés és zűrzavar megnövekedett, miközben az Újtestamentum kutatói sokszor még hozzá is tesznek a zűrzavarhoz. Ki valójában Mária Magdolna? Mit kellene gondolnunk róla? Mi volt az ő küldetése? Mi volt az ő kapcsolata Jézus Krisztushoz?
Ebben a rövid, érthető és meggyőző könyvben Robert Powell áthatol a torzítások és divathóbortok halmazán, és feltárja az igazi Mária Magdolnát, alapvetően Anna Katherina Emmerich (1774-1824) német apáca és misztikus látomásainak, illetve művének segítségével. Anna Katherina Emmerich Beethoven és Goethe kortársa volt, ahogy Clemens Brentano is, aki közeli barátjává és írnokává vált. Emmerich testvér harmincnyolc éves korában kapta meg a stigmákat. Ezután még tizenkét évet élt, anélkül, hogy szilárd ételt evett volna, csak az Oltáriszentséget vette magához naponta. Ezidő alatt, Emmerich testvér lediktálta Jézus Krisztus küldetésének figyelemre méltó részleteit. Látomásain keresztül, leírta Mária Magdolna életét, és az ő kapcsolatát testvéreivel, Lázárral és Mártával. Míg Lázár és Márta szellemi életet élt, és felismerték Jézus Krisztust mint a Messiást, Mária szélsőséges életet élt. Ennek ellenére, Mária Magdolna meghallotta Jézus erővel teli szavainak hívását, és végül csatlakozott a Szűz Mária körül lévő asszonyok köréhez, ami felkészítette őt a nagy eseményre, az üres sír felfedezésére a Feltámadás reggelén.
Emmerich nővér figyelemre méltó meglátása – melyet Rudolf Steiner szellemi kutatása is támogat – a feltámasztott Lázár és „a tanítvány, akit az Úr szeretett” közötti kapcsolatot helyezi a középpontba.

Az asztrológiai forradalom új távlatokat keres a csillagok és az emberi sors kapcsolatának misztériumában. Mind az asztrológiai reinkarnáció, mind pedig a csillagászat/asztrológia területén tett több évtizedes kutatómunkára alapozva, a szerzők arra invitálják az olvasót, hogy vizsgálják meg a tropikus zodiákust, a modern asztrológia alapját. Mivel az eredetileg egy naptár volt, kiderül, hogy az a tény, hogy Nyugaton az asztrológusok kilencvennyolc százaléka tropikus zodiákust használ, azt jelenti, hogy ma a kortárs nyugati asztrológia nem tükrözi a bolygók tényleges helyzetét a csillagos ég háttere előtt, és így többé nem foglalja magába a csillagok valóságát.
A csillagok valós tudománya azt feltételezi, hogy elismerjük a sziderikus zodiákust - a babiloniak, egyiptomiak, görögök, rómaiak és hinduk eredeti zodiákusát, azt, melyet a védikus asztrológusok ma is használnak. Az asztrológiának ez a formája helyreállítja és folytatja azt az asztrológiát, melyet a három bölcs gyakorolt, akik a csillagok támogatásával vándoroltak Betlehembe kétezer évvel ezelőtt.

GA 110: 10 előadás, Düsseldorf, 1909. április 12-18.

"Ez az előadássorozat a szellemi világ magas régióiba vezet bennünket. Földi lakóhelyünkről nemcsak a kozmosz fizikai térségeibe vezet el, hanem felemel a szellemi világokba is, amelyekből a fizikai világ keletkezett. De éppen egy ilyen előadássorozat mutatja majd meg, hogy alapjában véve minden tudás és bölcsesség célja a legnagyobb rejtély, az ember rejtélyének megoldása. Hogy ezt megtehessük, igen távoli dolgokkal kell foglalkoznunk…"

Rudolf Steiner
1909. április 12.

GA 323: 18 előadás, Stuttgart, 1921. január 1-18.

E könyvvel közreadjuk Rudolf Steiner legterjedelmesebb és egyúttal tartalmilag legátfogóbb természettudományos kurzusát, amelyet a Waldorf-iskola tanárainak tartott. A nagy tanító semmilyen egyéb előadássorozatban nem adott meg ennyi alapvető módszertani szempontot és egyes tudományokat összekötő szálakat, mint éppen ezen az "asztronómiai tanfolyamon", amelyet már mindjárt az elején kifejezetten ezzel a címmel vezetett be: "Az egyes természettudományos területek viszonya az asztronómiához". A természettudósok, orvosok, matematikusok és csillagászok előtt olyan utakat mutat fel, amelyeken szakterületük elkülönültségét leküzdhetik; egyidejűleg a szakemberek, mindenki a maga területén, a legjelentősebb útmutatásokat kapják ahhoz, hogy szakterületüket átformálják egy szellemhordozó tudomány értelmében.
(Részlet Elisabeth Vreede könyvhöz írt előszavából.)

Jelentős vita bontakozott ki a maja naptár és "2012" rejtélyének megfejtése körül. A szerzők úgy közelítik meg 2012 jelentőségét, hogy mind a történelmi, mind a mai kulturális történéseknek szellemi szempontok előtérbe helyezésével próbálnak a mélyére hatolni. A Jelenések Könyvéből és Rudolf Steiner Apokalipszisre vonatkozó útmutatásaiból kiindulva egy új kép alakulhat ki bennünk, melynek segítségével megérthetjük a maja naptár utolsó dátumát.
1919-ben Steiner a következőt jegyezte meg: "Ahrimán gondosan eltervezi a céljait előre;...[ő] megtalálja azt a fontos eszközt, amellyel előkészítheti inkarnációját. Az ő inkarnációja kétségkívül eljön, és a tisztánlátás hiánya lehetővé teszi számára a győzedelmes előkészületet."
A könyv alcíme - "2012 és az Antikrisztus eljövetele" - is Ahrimán ezen inkarnációjára utal.
Steiner leszűkítette Ahrimán inkarnációjának lehetséges idejét, mondván, hogy ez a harmadik évezred elején fog bekövetkezni. Más megjegyzései világossá tették, hogy ez az inkarnáció Amerikában fog megtörténni. A Krisztus és a maja naptár szintén felfedi a mexikói misztériumok jelentőségét és új kutatásokat mutat be, hogy segítse az olvasót eligazodni a jelenleg küszöbön álló apokaliptikus események forgatókönyvét illetően..
Ki kell hangsúlyozni, hogy a könyv nem csak 2012-ről szól, hanem időtlen abban az értelemben, hogy feltárja főbb vonalakban a Krisztussal szembenálló lények - főképpen Lucifer és Ahrimán - jelenlétét a különböző korszakokban és kultúrákban.

Ez a mű Robert Powell Ph.D. doktori disszertációjának (mely először 2004-ben került bemutatásra) könyv formába átdolgozott és kibővített változata. Harminc éves kutatómunka eredményeképpen született, és nem csupán kutatóknak, asztrológusoknak és történészeknek, hanem általános érdeklődésű és tájékozottságú olvasóknak is igen sokatmondó olvasmányul szolgál. A legtisztább és legátfogóbb tanulmányról van szó, mely valaha a zodiákus történetéről megjelent.
Robert Powell amellett, hogy a sziderikus zodiákust visszahelyezi az azt megillető helyére, illetve eredetét visszavezeti a babiloni civilizációhoz, az i.e. ötödik századba, a "zodiákus kérdés"-re, vagyis a sziderikus vs tropikus zodiákus kérdéskörére is rávilágít.
Ez a rendkívül gondos kutatómunka tartalmaz fejezeteket az egyiptomi dekánokról és a hindu nakshatrákról is, bemutatva ezeknek a sziderikus felosztásoknak a kapcsolatát az eredeti babiloni zodiákussal. A műben tisztázásra kerülnek olyan alapfogalmak, mint például a precesszió vagy az apszisvonal mozgásának lényege, hozzásegítve ezzel az olvasót más asztronómiai-asztrológiai jellegű művek megértéséhez is. A könyv mellékletében szereplő babiloni csillagkatalógus nem csak az ősi asztronómia történészeinek, hanem mindenkinek hasznára válhat, aki az ősi asztrometria kérdéseit kutatja.
"Egy ilyen történet rést fog betölteni az irodalomban" Professzor Otto Neugebauer (Brown University)